Itt volt az ideje az új posztnak és mivel karácsony van, írok nektek pár sort. Na jó, nem párat, kicsit többet.
Régebben írtam 2 novellát is, abból a 2. elég pocsék lett, de nem vette el a kedvem, ezért kaptok egy karácsonyi novellát, ami remélhetőleg jobb lesz.
KARÁCSONYI VARÁZSLAT
A sütőben már sült a mézeskalács és az egész házat süti-illat töltötte be. A dekoráció hetek óta a helyén volt, meleg, sárga fények világították meg a család otthonát. Sári, a család 7 éves kislánya izgatottan várta december 24-ét, hogy végre megérkezzen a Jézuska az ajándékokkal.
A kislány december 23-án este alig bírt elaludni. Nővére, Zsuzsi a szomszédos ágyon hanyatt fekve nyomkodta a telefonját.
- Maradj már nyugton! - szólt rá Sárira, mikor még 22:30kor is húga forgolódása hallatszott.
- Nem tudok. - ült fel nyögve Sári. - Holnap karácsony.
- És? - vont vállat a nővére. Sári egyáltalán nem értette. Lehet, hogy Zsuzsi már 13 éves, de a karácsony attól még karácsony. Az utolsó gondolatot hangosan is kimondta, mire nővére egyszerűen kinevette.
- Igen, hogyne. A szeretet, békesség és a család ünnepe, aha... Nem tudom, neked hogy kerülte el eddig a figyelmedet, de Anyáék minden évben összevesznek ilyenkor. Nem is szólnak egymáshoz, ha nem muszáj. Utálom ezt az időszakot.
Sári tátott szájjal bámult. Természetesen ő is észrevette a családját ilyenkor ellepő stressz-hullámot, de ő minden évben figyelmen kívül hagyta és csak a csodára koncentrált.
Másnap reggel csörömpölésre ébredt. A szülei kiabáltak és a jelek szerint dobáltak valamit. Sári kipattant az ágyból és lerohant a lépcsőn.
- Anya, Apa, mi törté...? - kezdte csicseregve, de megtorpant. A szülei éppen egy gigantikus fát díszítettek. Sári eddig úgy tudta, hogy a fát a Jézuska hozza éjjel, így sokkos állapotban fordult a lépcsőn lesiető testvéréhez. Zsuzsi arcán keveredett a szánalom és a harag.
- Mondtam, hogy kezdjük el este. - fordult az édesanyjuk az apjukhoz. - De te, neked mindent jobban kell tudni.
- Te meg este tizenegykor sütöd a huszadik-féle süteményt! Mikor álljunk neki fát díszíteni, ha éjfélig sütsz? - replikázott az apjuk.
Sári döbbenten állt és kapkodta a fejét a két szülője között.
- Miért nem a Jézuska hozta a fát? - dadogta.
- Mert nem létezik. - fakadt ki Zsuzsi. - Nőj már fel végre, istenem! Nem az a legfontosabb kérdés, hogy van-e Jézuska vagy nincs. Rohadtul karácsony van, a szüleink pedig megint ordítanak.
Sári szeme könnyes lett, majd felrohant a szobájukba. A szülők csendben egymásra néztek, majd Zsuzsira.
- Mondd, neked muszáj mindig ilyen flegmának lenned vele? - kérdezte az apuka. - Csak egy kislány.
- Ti tették tönkre az egészet. Készültetek volna el időben. - rángatta a vállát Zsuzsi.
- Nekem te ne rángasd a vállad! - figyelmeztette az anyja. Zsuzsi erre is csak lebiggyesztett szájjal húzogatta a vállát, mire egy pofon csattant a sértődött arcán.
- A szobádba. Most. - mutatott a lépcsőre az anyja. Zsuzsi megszégyenítve ment fel.
A szobában Sárit látta, aki csorgó könnyekkel nézte a kis betlehemet, amit a szüleik minden évben időben elhelyeznek az ablakuk alatt. Zsuzsi szívét elöntötte a szánalom.
- Akkor... az egész egy nagy hazugság volt? - kérdezte Sári. - Nincs is Jézuska, se angyalok? Apa és Anya díszítették fel a fát minden évben? Az ajándékok is tőlük vannak?
Zsuzsi leült Sári mellé.
- Igen. Ők csinálnak mindent. Fát is, ajándékot is.
- De akkor miért hazudtak nekem? És te miért tudtad? - zokogott fel Sári. Zsuzsi átkarolta a vállát.
- Amikor kicsi voltam én is így hittem, ahogy te. Csak eljön a pillanat, amikor mindenki megtudja az igazat. De ez nem jelenti azt, hogy többet nem szeretheted a karácsonyt vagy várhatod a csodát.
- De így már nem ugyanolyan...
- Persze, hogy nem. De tudod... mi lenne, ha te is adnál nekik valamit? - jutott eszébe Zsuzsinak a mentőötlet.
- Mit? - csillant fel Sári szeme.
- Mondjuk egy rajzot. Olyan szépen rajzolsz.
Sárinak tetszett az ötlet, így a délelőttöt rajzolással töltötte. Ebédre készen is volt a műve, de tudta, még várnia kell.
A családi ebéd kicsit feszengve, de eltelt. A finom ebéd után Sári TV-zett kicsit, ezalatt a szülők elhelyezték az ajándékokat az időközben feldíszített fa alatt.
16:00-kor Sári mosolyogva lépkedett lefelé a lépcsőn. Annak ellenére, hogy nem a Jézuska hozta a fát, gyönyörű volt. Halk zene szólt és mikor Sári meglátta az ajándékokat, elfeledkezett a reggeli sírásról. Boldogan bújt a szüleihez. Énekeltek, majd kibontották az ajándékokat.
A vidám bontogatást csengőszó szakította félbe. Az anyukájuk felállt, ajtót nyitott, majd pár perc múlva egy csomaggal tért vissza.
- Mi ez Mama? - kérdezte Zsuzsi.
- "Sárinak szeretettel" - olvasta fel a mellékelt kártyán látható írást az apjuk. - Ez különös.
- Kérem, kérem! - ugrált Sári. Miután kibontotta a csomagot, boldogan felsikoltott. Az a baba volt benne, amit kinézett magának a boltban, de az anyukája túl drágának tartotta megvenni.
A szülők tanácstalanul néztek egymásra.
- Drágám, mondtam, hogy ez nagyon drága. - súgta a férjének az anyuka. De a férje ugyanolyan döbbenten válaszolt.
- Nem én voltam. Láttam, hogy drága. 13.000 forintot nem adok ki egy játékbabáért.
- Mama, Papa, nagyon köszönöm! - borult a nyakukba Sári.
- Kicsikém... nem mi voltunk. - vallották be a szülők. Sári erre eltátotta a száját.
- Akkor ki?
- Fogalmunk sincs. Valaki nagyon szerethet téged, kicsim.
A család a nap további részében ezen a rejtélyen gondolkodott. Lefekvésnél Sári izgatottan csacsogott.
- Zsuzsi, ez olyan izgalmas! Lehet, hogy mégis az angyalok hozták? - nézegette mosolyogva a csillagos eget.
- Előfordulhat. - mosolygott vissza Zsuzsi. - Vannak még csodák.
A két lány lassan álomba merült. Zsuzsi utolsó gondolata az volt, hogy a kishúga boldog mosolyáért bőven megérte elkölteni az összes zsebpénzét. Sári megérdemel egy kis igazi varázslatot.
 |
| Nagyon boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése