2. szülinap

Sziasztok!
Azzal a remek hírrel érkeztem, hogy a blog 2 éves lett! :)
Tavaly nem akartatok ünneplést, amit tiszteletben is tartottam, idén viszont meg se kérdeztelek titeket, ezért az lesz, amit kigondoltam. (Az elmúlt 3 percben...) :D
Az jutott eszembe, hogy mesélek egy kicsit a blog indulásáról meg ilyesmikről, hátha valaki, aki még idetéved, megnézi.

Tehát, íme a nagy történet:

Képzeljetek el egy hatalmas barna hajú, zöld szemű, szemüveges lányt, aki éppen csak befejezte a kilencedik osztályt.  (SPOILER: Ez én vagyok.)  
Már van egy blogja, amit egy amerikai lány életéről ír, nem túl nagy sikerrel, kommenteket elvétve kap. A neten nézelődve ráakad egy blogra, ami könyvekkel foglalkozik. A blog jellege, kinézete és stílusa nagyon tetszik neki és elgondolkodik, hogy mi lenne, ha csinálna egy hasonlót, de nem csak könyvekről, hanem filmekről, zenékről és az élet dolgairól, hiszen néha amúgy is azt érzi, hogy sokat tud. (Utána mindig rájön, hogy nem...)
2014.06.23.-án a nagyszüleinél ücsörög, előtte a működő laptop és hirtelen elhatározásból létrehoz egy újabb blogot. Meg is írja a köszönőszöveget a világnak, de utána fogalma sincs, hogy hogyan tovább. A dizájn ronda, nem tudja, miről írjon, hogyan és 2 blogot rendszeresen vezetni nem egyszerű.
Sejtelme sem volt, hogy ezzel a lépésével mit indított el. Kényszeresen bámult TV újságok, tervezések, számítások, hogy hogyan és mikor írjon melyik blogra, a megfelelő stílus eltalálásáig vezető hosszú út. És a kommentek. Mert jöttek azok is, egyre több és egyre gyakrabban. A lány teljesen magán kívül volt az első dicsérő komment elolvasása után és úgy érezte, emiatt érdemes csinálni. A fáradtság, a sok beleölt idő és energia emiatt megéri. Bőven.
Sok minden változott ezalatt a 2 év alatt. A blog kinézete közelíteni kezdte az 'elfogadható' szintet, a bejegyzések az első pár ajánlóhoz képest profibbak lettek és végre a sokadik névváltoztatás után (Miss Humcsi, Amanda Parker,stb.) a lány megállapodott egy végleges blogger-névnél. A saját nevét ezután sem szeretné nyilvánosságra hozni, de szeretné, ha tudnátok, hogy a Pocahontas nagyon is utal rá.
Igaz, a bejegyzések az idő múltával ritkulni kezdtek, de a lány nem felejtette el a blogot. Mostanában sok a dolga és néha úgy érzi, kifogy az ihletből, de mindig eszébe jut, hogy milyen jó érzés volt a kommentekre válaszolni. Folytatni fogja az írást, akkor is, ha néha eltűnik hosszabb időre. Ez már biztos.





Nem húznám tovább a szót, szerintem a lényeg átjött. Köszönöm mindenkinek, aki kitartott mellettem ebben a két évben, remélem ezután is velem maradtok! :)
Valamint hatalmas köszönet Évinek, a Mrs. Gombóc Artúr blog szerzőjének, aki miatt elkezdtem ezt a fajta 'elemző' blogolást. Már előtte is kacérkodtam a gondolattal, de te adtad a végső és egyben a legfontosabb lökést. Sajnálom, hogy már egy ideje nem írsz, nagyon érdekes volt olvasni a gondolataidat. A személyes ismeretség valamennyire kárpótol, de akkor is. Nagyon szerettem az ajánlóidat olvasni és remélem, nem hagytad végleg abba.

Kedves olvasóim! Köszönöm, hogy vagytok nekem. <3